Volt, aki „katartikusnak” nevezte, más „lenyűgözőnek” és „világszínvonalúnak”. Többen írták, hogy „olyan volt, mintha a Mennyben lettünk volna”, más szerint „egy film pergett le a szemünk előtt”, és volt, aki úgy fogalmazott: „életem eddigi legszebb koncertélménye.”
Sokan kiemelték, hogy a koncert nemcsak zenei, hanem lelki élmény is volt:
„Ez a koncert olyan mély spirituális élmény volt, hogy a Lélek túlcsordult.”
Mások szerint „a Nord csodája után azt gondolná az ember, hogy ennél nincs több – és mégis volt. Hol a hátam borsózott, hol libabőrös lettem: csoda, csoda, csoda volt.”
Egy hallgató így fogalmazott:
„A kórus és a zenemű olyan hatással bírt, mint egy költemény, amelynek nincs egyetlen igaz jelentése, de mindannyiunkban megmozdított valamit személyesen és mélyen.”
Más pedig ezt írta:
„Ahogy a fáradt testet egy jó masszázs, úgy gyógyítja az ilyen zene a hét közben összekuszált idegszálakat és sejtrezgéseket.”
Sokan érezték úgy, hogy a kórusok és a zenekar együtt olyan egységet teremtettek, amely „messze túlmutatott mindhárom szereplő egyéni tudásán.” A közönség számára a NORD és az ORIGO két része különböző színekkel gazdagította az élményt, mégis szerves egésszé állt össze.
Egy másik visszajelzés így zárult:
„Fürödjetek sokáig Ti is ennek a csodának a hangulatában.”
Számunkra felemelő érzés olvasni, hogy az előadás sokaknál „flow élményt” adott, másokat könnyekig meghatott, és volt, aki szerint „ez a produkció bármelyik koncertteremben megállná a helyét a világon.”